Mason Murray mondja

Ízelítő korábbi és friss írásaimból. Élmények a könyvkiadás útvesztőiről. A világ dolgai, ahogy én látom.

Friss topikok

Linkblog

HTML

After party

2011.12.30. 23:41 | Mason Murray | Szólj hozzá!

Kedves Olvasóim!

Az utóbbi hetekben nagyon elhanyagoltalak Benneteket! Ezért bocsánatot kérek, ám ahogy mondani szokták: meg tudom magyarázni!

Az év utolsó bejegyzésében a magyarázatot is olvashatjátok, meg még sok minden mást. Még az is mindjárt megmagyarázásra kerül, miért adtam a poszt címének éppen azt, amit.

Haladjunk kronológikus sorrendben! Legutóbb a székházbéli dedikálásról ejtettem néhány szót. A könyvbemutatók sorában még december 5.-ém következett a Vörösmarty Művelődési Házban tartott rendezvény. Kicsit tartottam tőle, hogy nem jön el senki. Igaz, Brigi, a művház vezetője meghívta az összes mávos szervezetet és én is küldtem meghívót minden olyan cargós kollégának, aki egyáltalán szóba jöhetett.

Szerencsére kellemes csalódás ért, hiszen tucatnyi érdeklődő volt. Kérdésekkel bombáztak, könyveket vettek, jól éreztük magunkat. A szokásos szlogennel búcsúztunk: "Jövőre veletek ugyanitt!" Ebben minden benne van. Az új könyv és a régi munkahely egyaránt.

Feltartóztathatatlanul közeledetett a karácsony, így aztán a halmaji művelődési házba tervezett dedikáció átcsúszott januárra. Ez lesz a negyedik ilyen rendezvény, amelyiken részt veszek, de erre vagyok leginkább kíváncsi. Ez ugyanis egy felkérés, nem én intéztem és itt aztán tényleg csak olyanok lesznek, akik eddig nem is hallottak rólam, nem hogy ismernének...

Munkahelyi és családi feladatok sűrűsödtek, így hát hanyagolni voltam kénytelen a blogot és a hű olvasókat. Ráadásként megkezdődött az "After party", amire a címben is utaltam. Így neveztem el ugyanis a könyv megszületését követő izzadságos marketingmunkát. Mert hát jó buli könyvet írni, felemelő érzés, hatalmas kihívás, de az igazi tánc csak ezután kezdődik, akárcsak a lelazulós party a hivatalos rendezvénynek után...

Tudtam, hogy nem lesz piskóta, de csak most, hogy nyakig benne vagyok, most tudom igazán, micsoda feladat megismertetni az olvasókkal magamat és a könyvemet! Mert hát a könyvet azért írtam meg, hogy mások (jó sokan) elolvassák. De ahhoz, hogy elolvassák, meg kell szerezni. Ahhoz, hogy meg akarják szerezni, kedvet kell kapni hozzá. No, de mi alapján kapjanak kedvet hozzá?

Amikor írtam a könyvet, majd pedig amikor kiadót kerestem, úgy kalkuláltam, hogy a rokonság, a barátok és a munkatársak szép számban csatlakoznak az olvasótáborhoz, méghozzá üstöllést... Aztán ez az olvasótábor élményekkel gazdagon fogja ajánlgatni minden ismerősnek, akik szintén alig várják majd, hogy magukénak tudhassanak egy példányt, amit letevés nélkül elolvassanak. Így fog terjedni a hír, így fogják elkapkodni a könyvet az utolsó szálig néhány hónap alatt.

Nos, ez nem igazán így működik. Persze mindenki nagyon örül, hogy megjelent a könyv, szinte mindenki gratulál is hozzá. Néhányan valóban siettek a könyvesboltba, illetve leadták a rendelést az internetes könyváruházban. A többiek egy kis része biztosított, hogy rövidesen az ő példányát is dedikálhatom. Aztán persze dedikálhattam, csakhogy jóval kevesebbet, mint amennyire ígéretem van. Lassan tágul a kör és korántsem akkorára, mint számítottam. A beszélgetések és reakciók alapján gyanú ébredt a lelkemben. Nagyon sokan azért tartják jópofának és gratulációra érdemesnek a könyvmegjelenést, mert én írtam. Pontosabban én írtam valamit, amiből könyv lett és ez nagyszerű dolog, kalaplengetést érdemel, de mást nem feltétlenül, hiszen milyen könyv lehet az, amit én írok... Hát annyira nem jó, hogy 3000 forintott fizessenek érte.

Pedig aki eddig elolvasta, az tanúsíthatja (és tanúsítja is, ha meg tetszik kérdezni tőlük), hogy ez nem azért jó könyv, mert én írtam, hanem mert jól van megírva és érdekes a témája. Jó könyv lenne akkor is, ha egy teljesen ismeretlen, mondjuk amerikai író követte volna el! Ezt a könyvet azért kell megvenni, mert nem hiányozhat annak a polcáról, aki szereti a jó könyveket!

A kulcs tehát az, hogy a könyv jó hírét kell vinni és nem csak azoknak, akik úgymond ismerősök. Sőt! Leginkább a jó könyveket kereső olvasóközönség számára kell ismertté tenni. Méghozzá média-hírverés, drága reklám nélkül, úgy, hogy a kiadóm úgyszólván semmi tűzerővel nem rendelkzik, ő már megtette, amit megtehetett azzal, hogy megfinanszírozta a kiadás költségeinek nagyobbik felét.

Szép feladat! Szerencsére van megoldás, ám ez sem ígér könnyű és gyors sikert. Felfedeztem a Moly.hu (www.moly.hu) közösségi oldalt, a könyvolvasók Mekkáját. Több, mint 30000 olvasó és több, mint 9000 könyv egy helyen! Könyvértékelések, ajánlók, statisztikák, vélemények, játékos feladatok az olvasással kapcsolatban! Pont az én célközönségem. Emberek, akik nem csak azt olvassák, amit a jól fiztetett média súlykol, vagy amit olyan szerző (celeb) írt, akit már mindenki ismer. Olvasnak mindent, szinte válogatás nélkül, az olvasás öröméért! Ez csak egy nagyszerű társaság lehet, ide csatlakozni kell! Csatlakoztam is, méghozzá, mint olvasó és mint író egyszemélyben.

A régi könyvemet nyolcan is birtokolják, nagy részük olvasta is. Kézenfekvő volt, hogy először őket kerestem meg levélben, hogy ajánljam az újat. Aztán jöttek a legnagyobb aktivitást mutató, majd pedig a hasonló műfajú könyveket kedvelő molytagok, így aztán közel nyolcvan főnek küldtem el bemutatkozó levelemet.

Már van is, aki elolvasta a Lélekcsapdát és az adható 5 csillagból 4 és felesre értékelte! Mások rajta vannak, hogy beszerezzenek egy példányt. Megint mások örömmel vették az ajánlatot és figyelnek majd rám. Persze voltak, akik csak a honlapomra (www.masonmurray.freewb.hu) pillantottak rá és egyelőre várakozó állásponton vannak. Egy lány olyan választ írt, amellyel felhívta a figyelmemet a könyvesblogok fontosságára (ami nem meglepő annak tükrében, hogy ő maga is vezet egyet...). Gyors felmérésem szerint minimum 50-60 ilyen blog található pillanatnyilag a neten (magyarul persze), ami szerintem elég nagy szám. Ezek a blogok általában rendelkeznek 50-100 állandó olvasóval, de egyes posztokat ezres nagyságrendben olvasnak. Tehát azok a könyvek, amelyeket itt mutatnak be, itt véleményeznek, azok egy olyan közönség elé kerülnek, amelynek kedvenc időtöltése az olvasás és nyitottak mindenre, ami jó.

Adott a következő feladat: megjelenni a lehető legtöbb könyvesblogon. Kedvenceimet, vagyis azokat, amelyek írnak a könyvemről, itt a blogomon is meg fogjátok majd találni, hogy egyszerűen, egyetlen kattintással megnézhessétek őket.

Az első tapasztalatokról már csak jövőre számolok be, hiszen bő 24 óra és már 2012-t írunk! Így hát megragadva az alkalmat minden kedves olvasómnak egészségben és sikerekben gazdag, vidám és boldog új évet kívánok!

Mason Murray

 

Dedikálás az RCH székházban

2011.11.29. 21:03 | Mason Murray | Szólj hozzá!

Köszöntöm Kedves Olvasóimat!

Meg volt a második.

Kenyéradóm, a Rail Cargo Hungária székházába szerveztünk dedikálással egybekötött könyvbemutatót. Az előkészítés a lehető legjobb volt, minden létező fórumon (Belső Hírmondó, mindenkihez eljutó email, szóbeli propaganda) meghirdettük.

Végül is félig-meddig hazai pályán játszottam. Mégsem jött el az átütő siker. Az érdeklődés meglehetősen gyér volt, viszont akik eljöttek, azokkal nagyon jót beszélgettünk. Minden olyan téma szóba került, ami csak érdekelhet egy olvasót a könyvvel, annak születésével, a szerzővel és annak további terveivel kapcsolatban. Gyorsan elrepült az idő és igazából nem is nagyon bánkódtam a mérsékelt létszám miatt.

Az út elején járok még. Mindenesetre beszédes a tény, hogy a másnapi hivatalos értekezletem apropóján több könyv kelt el, mint a megelőző napi dedikáláson. Rá is jöttem, hogy miért. Az emberek nehezen mozdulnak. Sok a munka, rengeteg a program és a könyvesboltok sem esnek útba, a netes rendeléssel meg csak a macera van.

Ellenben, ha házhoz megyek, akkor már sokkal jobban érdekli őket a dolog. Már most látszik, lesz még érdeklődő bőven a kollégák közül, csak meg kell keresni őket és fel kell hívni a figyelmüket a lehetőségre.

Az igazi kihívás persze a nagyközönség elérése. Minél több embert kell megszólítani, a lehető legszélesebb körben kell ismertté tenni Mason Murrayt. Biztos vagyok benne, hogy ha a megismerik, akkor meg is szeretik.

Ezért aztán azt kérem Tőled, Kedves Olvasó, vidd a jóhíremet! De előbb bizonyosodj meg róla, hogy érdemes vagyok rá! Elsőként vess néhány pillantást a honlapomra:

www.masonmurray.freewb.hu

Aztán vásárolj egyet a könyvből majd pedig olvasd el!

Véleményedet ne tartsd magadban. Kommentelhetsz itt, beírhatsz a vendégkönyvbe a honlapon. Segítségedet előre is köszönöm!

Mason Murray

 

Az első dedikálás

2011.11.22. 20:52 | Mason Murray | Szólj hozzá!

Üdvözlöm Kedves Olvasóimat!

Örömmel jelentem, hogy meg volt az első... Az első nyilvános dedikálás. Miskolcon a Szinvapark Bevásárlóközpontban, a Líra Könyváruházban történt november 19-én szombaton 11 órától.

Tanulságos volt. Természetesen kiment a meghívó időben a facebook-on és az iWiW-en, jöttek is a visszaigazolások. Ezek alapján okkal reménykedtem, hogy viszonylag tisztes közönség előtt kezdődik a ceremónia. A tisztes közönség pedig a bolt szép számú vásárlója közül sokakat fog érdeklődésre csábítani.

A dolgok nem egészen így történtek. A maga részéről a bolt mindent megtett. Már több, mint egy hete plakátok sora reklámozta a rendezvényt, a bevásárlóközpont hangosbemondója sűrűn invitálta a vásárlókat a dedikálásra. Ráadásul az eladóhölgyek rendkívül aranyosak és segítőkészek voltak. Ezúton is köszönöm nekik a hozzáállást és a segítséget!

Az én vendégeim közül azonban sokan nem jöttek el... Bizonyára fontos dolgok jöttek közbe, és remélem, hogy egy másik alkalommal dedikálhatok részükre, hiszen ez azt jelentené, hogy ők is megvették a könyvet, amit talán el is olvasnak...

Akik ott voltak, azoknak köszönet és hála! Bízom abban, hogy az olvasási élménnyel tudom viszonozni kedvességüket!

Most a Rail Cargo Hungária budapesti székházában következik a dedikálás. Az ott dolgozó kollégák minden létező csatornán tájékoztatva lettek. Kíváncsian várom, milyen lesz az érdeklődés! Természetesen be fogok számolni a tapasztalataimról!

Végül pedig szeretném megoszteni Veletek a jó hírt, hogy végre elkészült a honlapom. Nem profi, én csináltam. De végre minden fontos dolog egy helyen van, és a célnak egyelőre megfelel. Szeretnélek arra biztatni benneteket, hogy látogassatok el a

www.masonmurray.freewb.hu

oldalra.

Most búcsúzom, ám hamarosan visszajövök a következő dedikálás élményeivel!

Mason Murray

Könyvbemutató és dedikálás!

2011.10.31. 22:18 | Mason Murray | Szólj hozzá!

Kedves Olvasóim!

Híreim vannak! Kezdjük mindjárt a legfontosabbal. A miskolci Líra Könyváruház vezetője felkért, hogy tekintettel az eddigi szép fogyásra, tartsak egy dedikálással egybekötött könyvbemutatót. Én örömmel beleegyeztem. Naná! Hiszen mindig is arra vágytam, hogy finom nyomdaillatú könyvbe zárt gondolataim minél több emberhez eljussanak. Egy ilyen dedikálás pedig azok figyelmét is felkelti, akik enélkül simán elmentek volna a könyv mellett.Meg aztán közeleg a karácsony, ilyenkor bonyolódik le az éves könyvforgalom legnagyobb része.

Szóval ez egy nagyszerű lehetőség, hogy akár még beszélgessek is idegen emberekkel a könyvről. Bárcsak az ország több pontjára meghívnának! Kedves Olvasóim, ha tudtok tenni ennek érdekében valamit, akkor nagyon hálás leszek! Bárkivel és bármikor boldogan elbeszélgetek a könyről és a benne foglalt gondolatokról!

Mondjuk mondhattam volna, hogy "ha egy üzelet beindul...", hiszen nem ez lesz az egyetlen ilyen lehetőségem. Igaz a másik kettő sokkal inkább második családom, vagyis a vasutas család körében zajlik majd. Kedves kollégáim közbenjárásával a Rail Cargo Hungária székházában (Budapest, Váci út 92.) és Miskolcon a Vörösmarty Művelődési Házban is főszereplője leszek egy hasonló eseménynek. Ez utóbbiak pontos időpontja még egyeztetés alatt áll. Első adandó alkalommal megosztom Veletek.

Az viszont most már biztosnak látszik, hogy 2011. november 19-én 11 órakor Miskolcon a Szinvaparkban található Líra Könyváruházban kezdetét veszi Mason Murray roadshow-ja... Megtörténik az első könyvbemutató!

Más.

Ne tudjátok meg, mennyire nehéz a forgalmazásra hatni! Eredetileg úgy volt, hogy a könyv alapból rendelhető lesz a kiadó webshopjából (www.adlibrum.hu), a fő forgalmazó online áruházásból (www.lira.hu) és a legnagyobb online könyvesboltból (www.bookline.hu).

Ehhez képest a kiadó honlapján kívül kezdetben csak a www.books.hu oldalon jelent meg, majd egy hónapot kellett várni, hogy a Líra oldalára felkerüljön. A kiadóm többszöri telefonos és e-mailes egyeztetésére végül pár napja felkerült az ottani kínálatba. A Bookline azonban még ennél is nehezebben mozdul. Én folyamatosan buzerálom a kiadót, ő meg a Bookline-t, de egyelőre sikertelenül. Bízom benne, hogy már csak napok kérdése, hogy oda is felkerüljek. Már csak azért is, mert egyre szélesebb azon online lehetőségek tárháza, ahol megrendelhető a könyv. Személyes közbenjárásomra sikerült felvetetni a Géniusz Könyváruház kínálatába is (www.geniusz.hu), továbbá a mindenféle online értékesítéssel foglakozó honlapokra is felkerült, mint pl. www.netaukcio.hu, www.shopmania.hu stb. Ha beütitek a google-ba, hogy Mason Murray - Lélekcsapda , megtaláljátok mindet. Számomra a legérdekesebb, hogy immár Szlovákia területéről is rendelhető a könyv a www.bookstar.sk oldalon.

Köszönöm figyelmerteket és remélem, minél hamarabb olvasóim között köszönthetlek benneteket!

Mason Murray

 

MEGJELENT!!!

2011.10.06. 20:54 | Mason Murray | Szólj hozzá!

Címkék: Címkék

Kedves Mindenki!

Örömöm határtalan, megjelent a könyv!!!!

Nem tudom, hiányoztam-e valakinek? A kommentek teljes hiányából arra is következtethetnék, hogy a kutyának sem, de én ettől sokkal pozitívabb vagyok és azt gondolom, Ti inkább olvasnátok tőlem, mint hogy írjatok nekem.

Sokáig voltam távol, ezt tagadhatatlan. De újra itt vagyok! Hogy ez jó hír vagy sem, azt döntse el mindenki magának.

Mason Murray - Lélekcsapda

Ez bizony most már kézzel fogható valóság! Olyannyira, hogy a könyvnek kellemes, friss nyomdaillata van...

Kedvet kellene hozzá csinálnom, ha nem lenne önmagában elég, hogy újra regényt olvashattok tőlem... A blog mélyen tisztelt olvasói bizonyos mértékű exkluzivitást kapnak cserébe hűségükért. Ha ugyanis a könyvet leemelitek a könyvesbolt polcáról, vagy éppen ráklikkeltek az internetes áruház által kínált kicsi borítóképre, akkor csak az ún. fülszöveget (más elnevezéssel hátszöveget) olvashatjátok el. Az tényleg egy rövid kedvcsináló...

Ti azonban most elolvashatjátok azt a szinopszist, amit a kiadónak küldtem a regény felajánlásakor. Ez több információt tartalmaz, ez alapján könnyebben eldönthetitek, kell-e a könyvem. (Hát persze, hogy kell!!!)

MASON MURRAY

LÉLEKCSAPDA

Hányan elgondolkodtunk már azon, főleg negyven felett, hogy mi lenne, ha mostani tudásunkat és tapasztalatunkat egy legalább húsz évvel fiatalabb testben tudnánk kamatoztatni?

Amíg az egyszerű ember csak ábrándozás szintjén foglalkozik ezzel, addig a Hatalom nagyon is komolyan veszi ezt a lehetőséget. Legalábbis az Egyesült Államokban, ahol egy kutatóintézet látszólag hétköznapi tevékenysége mögé elrejtik a lényeget. Azt szeretnék elérni, hogy gazdasági és politikai céljaik elérésében tetszőlegesen cserélgessék a megfelelő emberek testét, így aztán nem mindenki az lesz majd, akinek látszik.

A kutatást vezető zseniális professzor, aki nem éppen tisztességben öregedett meg, azonban nem akar a Titkos Hatalom céljaival azonosulni, ő a saját pecsenyéjét sütögeti, és az első adandó alkalommal saját magán alkalmazza a csaknem kész módszert. Egy mit sem sejtő jóképű és jó egészségű fiatalember testét veszi kölcsön arra az időre, amíg az is el nem kopik, hogy aztán a végtelenített ügymenettel tulajdonképpen az öröklétet célozza meg.

A cél szentesíti az eszközt, és hát professzorunk amúgy sem foglalkozott soha erkölcsi kérdésekkel, ezért aztán a megkapott test eredeti lelkét jobb híján saját, idős testében helyezi el. Képzelhetjük, mit érez az a fiatalember, aki magához térvén az eljárást követő altatásból azon veszi észre magát, hogy már nem ugyanaz, mint aki korábban volt. Nagyon nem ugyanaz…

Megkezdődik a kétségbeesett hajsza saját teste, vagy ha úgy jobban tetszik, saját maga visszaszerzésért, de ebben a harcban csupán egyetlen segítségre számíthat. Volt kolléganőjére, aki egykoron a szerelme is volt, mellesleg az FBI ügynöke.

Közben persze a kutatást finanszírozó Titkos Szervezet keresni kezdi az eltűnt professzort, akinek volt még egy titka. Egyszer még régen csaknem meghalt, és amíg a klinikai halál állapotában volt, találkozott valakivel odaát. Ez a valaki a sors kényszeréből a segítségére van ebben a valóságban is. Ezen titokzatos személy a kulcsa a sikeres lélek-transzplantációknak. Ha nincs professzor, nincs ez a személy sem és akkor az egész projekt csődbe megy. Ez innentől kezdve már nemzetbiztonsági kérdés is. A Titkos Ügynökség teljes potenciálját beveti, hogy megtalálja a professzort, akiről egyébként nem is sejti, hogy új testben éli tovább az életét. Üldözik hát a fiatalembert, akit a professzornak hisznek, és aki a barátnője segítségével a saját teste után kutat…

A helyzetet bérgyilkosok komplikálják. Van, amelyiket az Ügynökség bíz meg a nemzetbiztonságra veszélyt jelentők likvidálásával és van, aki a korábbi titkos állami megbízások után immár önállósította magát és most sorsának rosszra fordítóit veszi sorra kegyetlen bosszú céljából. A végső célpont nála is a professzor, hiszen ő volt, aki a bérgyilkosnak a módszer tesztelése céljából új testet adott…

A végére marad a kérdés, az isteni képességek elérésére hajtó Ember túlléphet-e bizonyos határokat, vagy a Természet maga gondoskodik az egyensúly helyreállításáról? De amíg a választ megkapjuk, szembe kell néznünk önazonosságunk alapvető kérdéseivel, köztük a legfontosabbal, kik vagyunk mi valójában: a mindenki számára beazonosító test, vagy az a titokzatos valami, ami attól függetlenül van bennünk és jobb híján léleknek hívunk?...

Ugye, jó?

A könyv tehát már megvásárolható a Líra Könyesboltokban, ideértve a Fókusz Könyvesboltokat is. Az internetről is megrendelhető, ami egyrészt kényelmes, másrészt garantált árkedvezményt biztosít. Ebben a pillanatban a kiadó webshopjából (adlibrum.hu) és a books.hu internetes könyváruházból lehet megrendelni. Azonban napok kérdése, hogy felkerül a fő terjesztő honlapjára is, vagyis a lira.hu -ra, továbbá oda, ahonnan egyetlen fontos magyarországi könyv sem maradhat ki, vagyis a bookline.hu -ra.

Nem kizárt, hogy az Alexandra és a Libri is felveszi a kínálatába, és akkor ezen hálózatok könyvesboltjaiban is találkozhattok vele, de legalábbis az alexandra.hu és a libri.hu oldalról megrendelhetitek. Ez persze az érintett könykereskedők döntésén múlik, amibe nem szólhatok bele. De azt hiszem, így is bőven van választék, immár csak rajtatok múlik, felkerülök-e a eladási toplistára...

Még két dolog. Az egyik, hogy természetesen boldogan dedikálom mindenki részére. A másik, hogy kíváncsi vagyok a véleményetekre, az olvasók véleményére. Kérem, hogy bátran kommenteljetek vagy küldjetek üzenetet az ismert elérhetőségekre, de pesze a telefonhívásotokat is várom!

Köszönöm a figyelmeteket és nagyon-nagyon jó szórakozást kívánok az olvasáshoz!

Mason Murray

 

A regény alapötlete

2011.06.15. 21:29 | Mason Murray | Szólj hozzá!

Nagy tisztelettel köszöntök minden olvasót!

Régen hallottatok felőlem, ugye? Nos, sok dolgom volt mostanában és sajnos betegség is kínzott. Az ígéret szép szó, mint tudjuk. Én pedig megígértem, hogy megosztom veletek, mire gondoltam, amikor a Lélekcsapda ötelete megszületett.

Mielőtt még erre rátérnénk, fontos új információm van számotokra. A kiadóm tájékoztatása szerint a könyv szeptember első napjaiban fog megjelenni. Bízom benne, hogy már most is várjátok, de azért a hátralévő időben igyekszem még nagyobb kedvet csinálni hozzá.

És akkor az ötletről! Az ötlet fontos dolog, még ha nem is maga a lényeg. Egy regénynek szólnia kell valamiről, lennie kell központi témának, amely sorvezetőként, egyszersmind célként is szolgál. Az ötlet nem más, mint az író véleménye valamilyen helyzetről, témáról. Célszerű valamilyen nagyon ütőset választani. Ébren tartja az olvasót, de magát az írót is! A legjobb ötlet az, amiről az olvasónak véleménye van, ami nem hagyja hidegen.

Az elátkozottak városa arról szólt, mivé válik az emberiség, ha pusztán kicsinyes vágyainak és ösztöneinek engedelmeskedik. Az apokaliptikus vízió egy amerikai kisváros példáján keresztül mutatja meg, milyen út vezet a süllyesztőbe, az emberi értékek temetőjébe.

A Lélekcsapda más témát feszeget. Nem hiszem, hogy van olyan korombéli olvasóm, aki túl a negyvenen nem gondolt még arra, hogy de jó is lenne újra mondjuk húsz évesnek lenni, már ami a fizikai valót illeti. De a már megszerzett élettapasztalatot, szakmai pozíciót vagy éppen a megtakarításokat már nem adnánk oda az újrakezdésért cserébe! A kör bezárul, az élet rendje a Murphy törvénykönyv idevágó passzusán alapul: "A tapasztalat olyasvalami, amihez közvelenül azután jutunk, miután szükségünk lett volna rá."

Egy új, friss test vágya szerintem mindenkiben ott van. Arról nem beszélve, hogy a legtöbb esetben a saját korábbi testünkkel sem voltunk megelégedve, jobbra vágytunk "a szomszéd kertje mindig zöldebb"-elv alapján. Milyen jó is lenne egy nem csak sokkal fiatalabb, de sokkal szebb, egészségesebb test a mostani tudatunkhoz!

Igen ám, de ha ezt végigondoljuk, eljutunk oda, hogy feltegyük magunknak a kérdést: ez a fiatalabb, a korábbi sajáttól sok mindenben eltérő fizikai test azonosít bennünket, vagy a az énünk, a tudatunk, amit viszont kívülről senki sem lát? Nehéz ügy. Részmegoldást jelenthetne, egy klónozott, úgymond feljavított (a testi "hibáktól" szűrt, a betegségektől megtisztított) ifjonti test. Az még hasonlítana is ránk, legalábbis korábbi önmagunkra.

De valaki más testében lehet, hogy valaki mássá válnánk... Pontosabban szólva nehéz lenne eldönteni, ki is vagyunk valójában. A test avagy a lélek?

Regényem főhősei szándékosan, illetve áldozatként kerülnek abba a helyzetbe, hogy valaki más "gúnyáját" viseljék. Képzeljük csak magunkat az ő helyzetükbe! Én megtettem ezt. A regény címe nem véletlen, hiszen a Lélekcsapda éppen arról szól, mi történik, ha identitásunk bizonytalanná válik, a lelkünk fogságba esik.

Apropó, lélek! Mit jelent ez a szó, énünk melyik részét jelölhetjük vele? Ezen is el lehet gondolkodni, de azt tegyük meg egy kicsit később. Most egyelőre búcsúzom, kellemes töprengést kívánok!

Eljött az én időm, vagy legalábbis határozottan erre vágytam

2011.05.26. 22:00 | Mason Murray | Szólj hozzá!

Üdvözlöm a nyájas olvasókat!

Legutóbb ott hagytam abba, hogy a Hihetetlen! Magazin nem várta újabb történeteimet, és ott álltam (pontosabban ültem) írnivaló nélkül. Tudni kell rólam, hogy nem vagyok az az asztalfióknak írogató fajta, tekintve, hogy a nevezett bútoralkatrész nem tekinhető széles közönségnek. Márpedig nekem szükségem van olvasókra, ugyanis elsősorban nem saját szórakoztatásra írok, hanem az ő kedvükért. Hogy jól érezzék magukat, amikor olvassák soraimat! Meg hát persze más szándékaim is vannak, mást is szeretnék nyújtani, mint szórakoztatás, de erről később bővebben lesz szó.

Közönséget kellett hát keressek! Széjjelnéztem és mit láttam? A bekapcsolt számítógép szemezett velem. Az internet csodás találmány, jóra és rosszra korlátlan variációban használható. Ebben a pillanatban tudatosult bennem, hogy a segítégemre lehet. Beütöttem a Google-ba, hogy "könyvkiadás", aztán csak bámultam a képernyőt.

2010 januárját írtuk, kis hazánk ezen a téren is megpróbált felzárkózni a példaképként kezelt nyugati világhoz. Itt is volt lehetőség, hogy kipróbálja magát, aki hisz önnön képességeiben. Örömmel konstatáltam tehát, hogy vannak már olyan könyvkiadók, akik kifejezetten a pályakezdőket keresik. Igaz, kis példányszámban és némi anyagi hozzájárulással (és egyben kockázatválallással), de kiadják a jelentkezők könyveit. Persze, nem akármit, ahhoz egy szintet meg kell ütni, de én biztos voltam magamban.

Nem vagyok egy alapvetően magabiztos típus, az önbizalom terén is kihívásokkal küzdök (szép, modern kifejezés, ugye?), de abban régi, megingathatatlan hitem van, hogy írni tudok. Jól tudok írni. Olvasmányosan, érdekfeszítően. Úgy, ahogy kell. (Ne tessék szönyűlködni a hangzatos kifejezés miatt, de én úgy érzem, hogy az írással küldetésem van, de azt eddig csak részben tudtam megvalósítani.)

Ezért aztán biztos voltam benne, hogy ha én leteszek valamit az asztalra, azt ezek a kiadók ki fogják adni. Én pedig vállalom az anyagi hozzájárulást és a rossz fogyás esetén engem terhelő kockázatot és újra regényt írok. Szárnyalt a lelkem. Végre nem a karakterek csapdájában vergődve agyalhatok minden héten vagy hónapban! Az utolsó években ugyanis a Hihetetlen magazinban 5000 karakterben volt maximálva a terjedelem, ami úgyszólván semmi, ha az ember élvezetesen akar fogalmazni. Ne tudjátok meg, mit görcsöltem, egy-egy történettel, hogy addig nyesegessem, amíg bele is fért a keretbe és fogyasztható is maradt!

Szabad volt a pálya, ám a regényíráshoz szükséges mennyiségű szabadidővel még nem rendelkeztem, hiszen akkor készültem a veszélyes áru ügyintézői tanfolyam vizsgáira, majd azon túljutva várt rám a veszélyes áru szállítási biztonsági tanácsadói gyorsított tanfolyam, ugyancsak komoly vizsgákkal a végén.

Hónapok estek ki, de nyilvánvalóan nem volt mindez hiábavaló. Lassan körvonalazódni kezdett bennem a történet. Szépen lassan érett, hogy olyanná váljon, amivel foglalkozni lehet, sőt foglalkozni kell. Kitaláltam, majd a virtuális szemétkosárba dobtam változatokat, szereplőket, történetszálakat, mindezt csupán fejben.

Érezhető volt, hogy kiestem a gyakorlatból, mondhatni rozsdás volt a gépezet. Ráadásul magas követelményeket támasztottam magammal szemben. Igazi, profi munkát szerettem volna. Olyat, ami magán viseli az elmúlt másfél évtized több száz írásából kikristályosodott stílus jegyeit. Persze, nem csak azzal tanultam, hogy írtam, hanem azzal is, hogy olvastam. Nem szégyen, de igyekeztem ellesni a mesterfogásokat, tanulni az előttem járóktól. Már szinte nem is tudok "egyszerű" olvasóként olvasni egy könyvet, szakmai szemmel nézem, de ennek ellenére nagyon élvezem.

Szóval fékezte a történet kikerekedését a gyakorlatból való kiesés mellett az igényesség igénye is. De aminek meg kell születnie, az megszületik! Ősz elejére összeállt a kép, a fő csapások kialakultak, nem volt más hátra, mint a számítógép elé telepedni és hozzálátni az alkotásnak!

Most, hogy már csak néhány hét választ el attól, hogy az új könyv kézbe vehető legyen, aktuálissá vált a szeretett olvasóim kíváncsiságának felébresztése. Ahhoz, hogy igazán érdekeljen Benneteket a Könyv, ismernetek kell a témát. De nem ám egy szimpla hátszöveg vagy vázlat alapján! A lényeg, vagyis a Regény fő kérdése kell, hogy a gondolataitokat serkentse. El kell gondolkodnotok rajta, hogy igazán kíváncsiak legyetek arra, én hogy látom azt a dolgot!

Legközelebb már tényleg belecsapunk a lecsóba! Ígérem, izgalmas szellemi kirándulás lesz, amelynek a végén többek lesztek, mint előtte voltatok. Éppen a saját gondolataitok által...

A mielőbbi találkozás reményében búcsúzom!

Előzmények, avagy hogy jutottam el odáig, hogy újra könyvet jelentetek meg 2.

2011.05.18. 21:48 | Mason Murray | Szólj hozzá!

Sziasztok!

Az ígéret szép, ha megtartják úgy jó. Legutóbb azzal búcsúztam, hogy a következő alkalommal a regények közötti köztes időről mesélek. Ezt hamarabb meg akartam tenni, de sajnos közbejöttek dolgok.

Most viszont itt vagyok, és máris visszaröpítem magunkat a múlt évezredbe, annak is az 1995. évébe. Ekkor a véletlen sietett a segítégemre. (Egyébként a véletlen sokszor siet az emberfia segítségére, majdnem annyiszor, mint ahányszor keresztbe tesz.) Akkoriban MÁV Miskolci Igazgatóságának hívták, ahol dolgoztam. Az ÚJ Hírnök újságírónője Hajdu Mariann (a nevét feltétlenül fontos kiemelni, hiszen azt hiszem, nagyon sokat köszönhetek neki) telefonált valamilyen vasúti infomációval kapcsolatban, és amikor a telefont felvevő kollégámmal beszélgetésbe elegyedtek, kiderült gimnáziumi osztálytársak.

Szó szót követett, és némi ráhatásomra a kolléga szóba hozta, hogy van egy regényt is író cimborája, aki puhatolózik, hol lehet az írásait megjelentetni. Egyelőre azonban nem a novellák megjelenése következett, hanem életem első interjúja. Mariann ugyanis meglátta bennem a különcöt, aki a vasútnál dolgozik, mellette pedig "borzasztó" dolgokat ír.

A riport felkeltette az akkori főszerkesztő figyelmét, és vevő lett a klasszikussá váló sorozatra. 1996 tavaszán elindult a Mason Murray Meghökkentő meséi sorozat az Új Hírnökben, amely egy BAZ megyei bulvárhetilap volt.

Minden hétre egy rövid mese 3 gépelt oldalnyi hosszban, mind különleges szituációt mutat be, majd a végén meglepő véget ér. Ez a sorozat 264 részt élt meg, úgy, hogy közben volt egy időszak, amikor folytatásos történetekké váltak a sztorik, hat 5-6 részes novella jelent meg. Ki lehet számolni, hogy mintegy 300 egymást követő héten kellett újabbnál újabb sztorikat gyártani! Elmondhatom, kitűnő iskola volt!

Egyszer minden véget ér, az Új Hírnökkel is ez történt. Saját magából termelt konkurenciát, és rám ez utóbbi csapatnál számítottak. Igaz itt már nem meghökkentő meséket kellett írjak, hanem Pararovat címen különleges jelenségeket bemutató ismeretterjesztő sorozatot készítettem. Mellette én jegyeztem a politikai-társadalmi élet visszásságain ironizáló jegyzetet és a világ meglepő és mókás híreit kommentárokkal ellátó Hír-Mix rovatot is.

A Friss Hírnök, mert hogy így hívták ezt a bulvárhetilapot, sajnos kb. két éven belül kimúlt. Ebből következően átmenetileg odalett a publikálási lehetőségem. De a Sors valószínűleg azt akarta, hogy ne essek ki a gyakorlatból, mert rövidesen összeakadtam az első kiadómmal, aki akkoriban indított el egy új, országos színes ismeretterjesztő magzint, Hihetetlen! Magazin címmel. Mivel ő szerette az írásaimat, és a meghökkentő mesék műfaja illett a lap koncepciójába, lehetőséget biztosított arra, hogy újra olvashatóak legyenek Mason Murray Meghökkentő meséi!

2005 elejétől 2009 végéig minden hónapban jelentkeztem egy-egy történettel, némelyik lapszámban kettővel is. A magazinban többnyire két novellát hoztak le egyszerre és bizony több esetben előfordult, hogy neves szerzőtársam akadt, Nemere István személyében...

Minden jó véget ér egyszer, talán éppen azért, hogy egy másik jó kezdődhessen utána. Kiadóm frissíteni akart a palettán, ezért másnak is lehetőséget biztosított a megjelenésre, így lekerült az étlapról Mason Murray. Talán valóban megkopott addigra, hiszen a korábbi 300-hoz, még hozzátermelt 60-70 novellát. Eljött az ideje a váltásnak!

De hogy mi történt 2010 elején, arról majd a következő jelentkezésemkor számolok be.

Búcsúzás előtt felhívom a figyelmeteket, hogy már gyártják az új könyvet! Néhány hét és kézbe vehető lesz!...

 

Előzmények, avagy hogyan jutottam el odáig, hogy újra könyvet jelentetek meg 1.

2011.04.28. 18:11 | Mason Murray | Szólj hozzá!

Sziasztok!

A mai napon már tudom az időpontot, hogy mikor állapodom meg a kiadóval. Azzal megkezdődik egy folyamat, amelynek során a regényből könyv lesz.

Egyszer régen már történt velem hasonló. 1993-ban az Új Vénusz Kiadó vezetője, Szűcs Róbert azt mondta az akkor még Badmenville címen futó regényemre, hogy tetszik neki és kiadják. Azt a regényt még "Erika" típusú hagyományos írógépen írtam, a kézirat több kilót nyomott és manapság nehezen elképzelhetően drága volt a sokszorosítása a kevés helyen fellelhető, fénymásolással is foglalkozó üzletekben. Amikor írtam, nem nagyon volt lehetőségem az esetleges hibák javítására. Az esetleges elütéseket persze hibajavítóval korrigálhattam, de amelyik mondat papírra került, azon már csak akkor tudtam módosítani, ha újragépeltem az egész oldalt. Elárulom, nem sok ilyen eset volt...

Beadtam hát a kéziratomat, aztán vártam. Ők elintézték a formaságokat, egy fürge ujjú titkárnő elektronikussá rögzítette, atán az anyag beállt a sorba. Annak idején ugyanis sok könyvet adtak ki. Sokkal többet, mint manapság. Az egyes könyvek példányszámainak csökkenéséről pedig már ne is beszéljünk!

1994 novemberében vehettem kézbe az első könyvem, amely a szerkesztőségi keresztségben az Elátkozottak városa címet kapta. Négyezer példányban nyomták és annak ellenére, hogy vadonaúj név voltam a piacon, néhány hónap alatt az utolsó szálig elkapkodták. Sikerkorszak ígérete derengett fel a láthatáron.

De csak azért, hogy a folytatás még szomorúbb legyen. Akkor, 1995-ben kezdett összeomlani, az addig szárnyaló, a rendszerváltás friss levegőjétől lendületet kapó könyvpiac. A következő regényt, amelynek címe Rossz hold volt, a kiadóm már nem tudta kiadni. Sajnos ahogy a házalás eredménye mutatta, mások sem. Hiába vittem fűhöz-fához, sajnálkozva tárták szét karjukat. Akkor nagyon keserű voltam és azt hittem egyetlen könyv fogja jelenteni írói munkásságomat. Ráadásul az helyzet évről-évre rosszabb lett. A könyvolvasási kedv gyorsan hanyatlott. Jöttek a kereskedelmi tévék, a plázamozik és az internet...

A csökkenés később szerencsére megállt, ám a kínálat átstruktúrálódott. A szórakozató irodalom helyét átvették a riportkönyvek, a celebek emlékiratai és a dokumentumkötetek. Azt mondtam erre: már mindenki írhat, csak az írók nem...

A szabad piac azonban megteremtette annak a lehetőségét, hogy aki szeret és tud is írni, az megjelenhessen. Igaz, szerény példányszámmal, költséghozzájárulással, de mégis! Újra belevágtam hát, és megírtam a Lélekcsapda című regényt. A regényről és annak könyvvé válásáról bőven lesz még szó, de előbb majd azt osztom meg veletek, mit csinált Mason Murray a köztes években.

De erről majd legközelebb...

Intro

2011.04.07. 22:08 | Mason Murray | Szólj hozzá!

Kézcsókom! Jó napot! Sziasztok!

Azzal kezdeném, hogy elkezdem.

Mármint a blogírást. Soha ezelőtt ilyet nem csináltam, úgyhogy nézzék el, nézzétek el a kezdeti ballépéseimet.

Még nem tudom, hogy pontosan miről fogok írni, de majd kialakul. Szeretném, ha minél több mindent lehetne megtudni Mason Murray-ről, az aranytollú (esetleg aranyklaviatúrájú) íróról. Manapság alapvető fontosságú a jól informáltság, így hát a magam szerény eszközeivel szeretném, ha mindenki jól informált lenne a rövidesen nevessé váló íróval kapcsolatban.

Szerintem megosztok majd itt néhány novellát is, és hát nem kizárt, hogy a megjelenés előtt álló új könybe is betekinthetünk majd.

De ez a jövő zenéje még. És a jövő ezennel elkezdődött...

süti beállítások módosítása